Mint korosztályának annyi tagját, a revíziós sikerek idején Kónya Lajost is behívták katonai szolgálatra, így a bécsi döntések után ő is részt vett mind a Felvidéket, mind az Erdélyt felszabadító magyar csapatok soraiban. Az Észak-Erdély felszabadításakor töltött katonai szolgálatának egészét, 1940. július 2-től október 5-ig megörökítette naplójában, amely egyben első fennmaradt katonanaplója. A fennmaradt példány valószínűleg a helyszíni feljegyzések tisztázata, világos stílusú, hiteles és éles szemű megfigyeléseket közlő szöveg, amely nagy írói értékű is, noha a Don-kanyari naplók tragikus hangja természetesen hiányzik belőle, hiszen maguk az események sem voltak olyan drámaiak - a későbbiekben megszokott éles kritikai hangvétele azonban már itt is jelentkezik, azzal együtt, hogy az események nagyszerűségét, nemzeti sorsfordító jellegét is világosan kiemeli. Nincsen tehát éles különbség az 1940-es és az 1942-43-as Kónya Lajos gondolkodásmódja között: ekkor is, akkor is a nemzet féltése és a krónikás hűsége irányítja tollát, világképe az ország helyzetének súlyosbodásával válik összhangban komorabbá.
A későbbiekben az író nyilvánvalóan a Don-kanyari naplót tekintette fontos, országos érdekű iratnak, hiszen ennek a megjelentetéséért küzdött éveken át, mihelyt egyáltalán gondolni lehetett arra, hogy őszinte szóval szóljunk a világháborúról. Akkor, 1954-56 táján, ez valóban elsőrendű nemzeti érdek volt egyszerűen azért, mert egyetlen őszinte, igaz mondatot nem hoztak még nyilvánosságra a kérdésben. Ma, a Hej, búra termett idő két kiadása, és az azóta eltelt ötvenegynéhány évben előkerült és publikált újabb visszaemlékezések és dokumentumok és természetesen a Madarak a szögesdróton c. regény kéziratának a költő honlapján való publikálása után nagyobb figyelem övezheti a mindvégig publikálatlan 1940-es naplót, mivel a dicsőséges erdélyi bevonulásról való emlékeink is nagyon megfakultak az utóbbi időben s még ami ismert is, azok közt is nagyon kevés az ilyen egyéni látásmódú, ugyanakkor forrásszerű hűségű mű.